Artrózis, azaz ízületi porckopás: megelőzés és kezelés módszerei



d5

Az artrózis, azaz az ízületi porckopás olyan degeneratív ízületi betegség, amellyel a hazai felnőtt lakosság legalább 20%-a szembesül. A magas előfordulási arány népbetegséggé teszi, ráadásul vannak olyan veszélyeztetett csoportok, akiknél bizonyos rizikófaktorok miatt, magasabb a betegség előfordulásának valószínűsége. Ebből kifolyólag és azért, mert sokak számára rémisztő jelenség, amikor az artrózis tüneteivel szembesülnek, érdemes minél többet megtudni erről a betegségről.

Gyakran vesszük természetesnek, hogy minden nehézség és fájdalom nélkül elindulunk egy hosszú sétára, felöltözünk a kedvenc ruhánkba, felnyúlunk becsavarni a villanykörtét, lehajolunk bekötni a cipőfűzőnket vagy élsportolóként készülünk fel a soron következő megmérettetésre.

Akkor azonban szinte mindenki megrémül, amikor valamilyen porszem kerül a gépezetbe. Amikor egy-egy hétköznapi mozdulat során fájdalom hasít a térdünkbe vagy a csípőnkbe, de már egy egyszerű integetés is fájdalommal járhat. Ideig-óráig legyinthetünk a jelenségre, azonban a probléma eszkalálódásával nemcsak az életminőség romolhat, hanem bizonyos fokú mozgáskorlátozottság is felléphet.

De mi is pontosan a porckopás?

Az artrózis, illetve más néven az ízületi porckopás olyan mozgásszervi probléma, amely az ízületi porcok pusztulásával, jobban mondva deformálódásával jár. Mivel az ízületek a csontvégeken helyezkednek el, az ízületi porcok is itt találhatók.

A porcfelszínek egymásra simulása biztosítja, hogy a mozgás közbeni súrlódó mozdulatok ne járjanak fájdalommal. Porckopás során az ízületi porc elkezd lemorzsolódni és repedezni, emellett pedig az ízületi folyadék, valamint a kollagén termelése is fokozatosan csökkenni kezd, így a porcokra irányuló terhelés jelentősen megnő.

Emiatt válik minden mozdulat fájdalmassá, hiszen a porckopás során a porcok sérülése és deformálódása mellett az ízületek kenőanyaga tűnik el. Ezek hiányában az ízületek végén elhelyezkedő porc fokozatosan elvékonyodik és deformálódik, repedezik.

A porckopás kifejezetten lassú folyamat, nem egyik napról a másikra alakul ki, így a kezdeti tüneteket nehéz lehet észrevenni, hiszen az enyhe fájdalommal járó tünetek és a súlyos mozgáskorlátozottság a skála két külön vége.

Mik lehetnek a porckopás okai?

A porckopás hátterében rengeteg tényező állhat, ezek egyik legfontosabbja maga az életkor. Általánosságban véve – de nem kizárólag – az első tünetek jellemzően 45-50 éves kor fölött jelentkeznek először, ráadásul többségükben nőknél. Ez az úgynevezett elsődleges, vagyis primer artrózis, melynél a tudomány jelenlegi állása szerint nem ismerjük a kialakulás okát.

Emellett azonban még számolhatunk a másodlagos, azaz szekunder porckopás kialakulásával is. A másodlagos porckopás legnagyobb „előnye”, hogy kialakulások oka visszafejthető, ezekben az esetekben az artrózist többnyire valamilyen ízületi sérülés, túlterhelés – sport vagy túlsúly –, genetikai rendellenesség, anyagcsere-zavar vagy gyulladás váltja ki.

Szekunder porckopás során például már a rossz testtartás, a gerincferdülés, a túlsúly, az ülőmunka, a mozgásszegény életmód, valamint a cukorbetegség is állhat a háttérben. Fontos, hogy a porckopás közhiedelemmel ellentétben nemcsak idősebb korban, hanem akár fiatalon is kialakulhat, főleg akkor, ha megterhelő fizikai munkát végzünk, vagy az ízületeket erősen igénybe vevő, intenzív sportot űz. Például fut, kerékpározik, atletizál.

A félreismerhetetlen jelek: a porckopás tünetei

A betegség korai felismerésének, illetve megelőzésének egyik legfontosabb hozzávalója, hogy tisztában legyünk annak tüneteivel. Főként azért, mert az ízületi porckopás bármelyik ízületben kialakulhat, a legtöbbször mégis a kezet, a térdet, a csípőt és a gerinc ízületeit érinti.

Az ízületi porckopás legjellemzőbb tünetei az ízületek merevsége – például a lábmerevség –; az ízületi fájdalom, ami jellemzően egy hosszabb nyugalmas vagy pihenéssel teli időszak után jelentkezik mondjuk a térdben; az ízületek környékén kialakuló gyulladás; különböző méretű duzzanatok az ízületek környékén; mozgás közben hallható furcsa hangok, például kopogás, ropogás stb.

E panaszok közös jellemzője, hogy fokozatosan a mindennapok állandó részévé válnak. Vagyis addig, amíg korábban csak valamilyen terhelésre jelentkeztek – például miután felálltunk a székből 2-3 óra munka után –, később a fájdalom és a többi panasz már állandósulhat is, így egyetlen lépést sem kell megtenni ahhoz, hogy a térdbe belehasítson a fájdalom.

Mivel a kor előrehaladtával az ízületi porcok sem termelődnek újra, így a porckopás sajnos gyógyíthatatlan betegségnek minősül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk a megelőzés, a folyamat megállítása és a szinten tartás érdekében.

Címkék: , ,